A megfelelő alkalomig
Csak
ráhajol fejem a billentyűkre,
Simulnak,
mint párna, ha vár a tűkre,
Hogy
szunnyadjanak rest addig,
Az
eljövő, megfelelő alkalomig,
Amikor
kibuggyan tarkómból,
Az
öreglyukban izzó kohóból,
A
Hajnal első derengésének lávája,
Homlokomra
ül a harmat párája,
S
iszom levét, mint vándor az esőt,
Kit
úgy talál az áldás, mint nem keresőt.
Felnézek,
vibráló képernyőmön jelek,
Miket,
ha akarok, felfogok, megértek,
Forrasztják
a sebet tarkótól homlokig
A
következő, megfelelő alkalomig.
