Nagyon nagy öröm ez a blog! Köszönöm, hogy létrejött. És hát akkor hajrá mindenki :)
A felkérésnek megfelelően a körben elhangzott 2 vers és egy ráadás.
Az érkezőhöz
Lehajol hozzád a csillagfény,
Még éppen sarjadó kezedig,
Hol veled alszik az égi lény,
Ki majd minden lépted vezeti.
Egyhegyű derű él arcodon,
És lágy szíved ritmusa heves,
Lelkednek tested új vadon,
Benne örömet, szépet keres.
Talál is egyre többet napra nap,
Vár a világ s te világolsz benne,
Mint virág, ha bimbóból kihajt,
S maga is Napnak sarja lenne.
Melyben fürdünk örömmel veled,
Kik földi útra téged hívtunk,
Hogy egyetlen léted legyen kerek,
Mint szép rege, mit együtt írtunk.
Mint
reggel a Napot
Most
is ezernyi szempilla nyílik,
Ébred
álmából a sok ember,
Ágyak
végtelen óceánjából,
Nagyot
nyújtózva felkel.
Én
is ébren vagyok…már régóta,
Bár
az örökké alvók visszahúznak,
Éber
álmomra bélyeget sütnek,
Neveznek
naivnak, álmom utópiának,
Mégis
élem az Ég derűs igazát,
Fedje
bár zord felleg csillagait,
S
metssze fagy lehelete szívem,
Ölni
nem tudja kinyílott szirmait,
Hanem
inkább kiáltok hálát föl,
Le,
és körbe színes fényekkel,
Az Egyetlen Létezőt dicsérve,
Mint Napot dicséri a reggel.
Gyertyaláng
A
pohárban vibráló gyertya mámora
Integet
egyszerre kint és bent,
Tükörré
szédült tánc a most bora,
Kortyain
a szív ma is megpihent.
Álmában
ébren csöppen lángja
Keltette
mozdulatok fénytócsáin,
És
öleli árnyékát, mint vágy lánya
Önmagát
az ébrenlét utolsó óráin.
Szerelme
így csurog az éjjel
Szirmokat
bontó virág mezején,
Élnie
nem szándéka a méllyel,
Csak
csillanni mécses fenekén.
S
villanni lélekként a semmibe
Oldva
nászt az űr tengerén,
Távolból
dobban még egyet szíve:
„Éltem
ott, s itt tovább élek én.”
