Nagyon nagy öröm ez a blog! Köszönöm, hogy létrejött. És hát akkor hajrá mindenki :)

A felkérésnek megfelelően a körben elhangzott 2 vers és egy ráadás.

Az érkezőhöz

 

Lehajol hozzád a csillagfény,
Még éppen sarjadó kezedig,
Hol veled alszik az égi lény,
Ki majd minden lépted vezeti.

Egyhegyű derű él arcodon,
És lágy szíved ritmusa heves,
Lelkednek tested új vadon,
Benne örömet, szépet keres.

Talál is egyre többet napra nap,
Vár a világ s te világolsz benne,
Mint virág, ha bimbóból kihajt,
S maga is Napnak sarja lenne.

Melyben fürdünk örömmel veled,
Kik földi útra téged hívtunk,
Hogy egyetlen léted legyen kerek,
Mint szép rege, mit együtt írtunk.

Mint reggel a Napot

Most is ezernyi szempilla nyílik,
Ébred álmából a sok ember,
Ágyak végtelen óceánjából,
Nagyot nyújtózva felkel.
 
Én is ébren vagyok…már régóta,
Bár az örökké alvók visszahúznak,
Éber álmomra bélyeget sütnek,
Neveznek naivnak, álmom utópiának,
 
Mégis élem az Ég derűs igazát,
Fedje bár zord felleg csillagait,
S metssze fagy lehelete szívem,
Ölni nem tudja kinyílott szirmait,
 
Hanem inkább kiáltok hálát föl,
Le, és körbe színes fényekkel,
 Az Egyetlen Létezőt dicsérve,
Mint Napot dicséri a reggel.

Gyertyaláng

 

A pohárban vibráló gyertya mámora

Integet egyszerre kint és bent,

Tükörré szédült tánc a most bora,

Kortyain a szív ma is megpihent.

 

Álmában ébren csöppen lángja

Keltette mozdulatok fénytócsáin,

És öleli árnyékát, mint vágy lánya

Önmagát az ébrenlét utolsó óráin.

 

Szerelme így csurog az éjjel

Szirmokat bontó virág mezején,

Élnie nem szándéka a méllyel,

Csak csillanni mécses fenekén.

 

S villanni lélekként a semmibe

Oldva nászt az űr tengerén,

Távolból dobban még egyet szíve:

„Éltem ott, s itt tovább élek én.”