Fazekas Tamás:
Élményoázisok
-Üdvözöllek! A Köztes lét állomáson vagy! Felhívom
figyelmedet, hogy itt tartózkodásod teljes ideje alatt is, csakúgy, mint
bármilyen más állomásain a létezésednek, a mi, illetve a Direktor közvetlen
csapatához tartozol. Aggodalomra, feszültségre, kiakadásra semmi ok.
Megjegyzem, soha nem is volt ok ilyesmire. Ez egy automatikus
emlékeztető-üzenetrendszer, amit te és a Direktor állítottatok össze, korábbi
és későbbi itt tartózkodásaidkor. Tudjuk, hogy ez így most még zavart keltő, és
eltart egy ideig, amíg ezt megemészted és emlékezel mindenre. Addig is nyugodj
meg, és kérünk téged, hogy tekintsd meg közvetlenül most véget ért életed rövid
filmjét, majd nézz meg másokéból, más létformákéból is egy-egy szemelvényt,
hogy kiválaszthasd a következő életed, vagy ahogyan mi nevezzük, Élményoázisod
alapvető feltételeit, vázlatos karakterét, szereplőit, és a többi. Kérlek,
lazíts. Mi itt mindannyian a Köztes létben is és amúgy az Élményoázisok
munkatársai is mind azért vagyunk, hogy az életet, a létezést olyan
formátumúvá, tartalmúvá, élménnyé tegyük, ahol a nemlétezés végtelen
sivatagában föllélegezhet, megpihenhet és a létezés óceánjának egy
egy-tengerszemében, mint a sivatagi utazó az oázisokban, felfrissülhet, vizétől
új erőre, új életre kaphat a lélek bármilyen létformában is legyen.
Á, látom, most már derengenek a dolgok. Nagyon jó.
Nos, hát akkor, kezdjük. Jó szórakozást.
A hang elhallgatott, és sötét csend lett. Majd a
korábban színes körök és különböző geometriai formák szabdalta térben most egy
félgömb jelent meg, ami mint egy mozi vetítővászna szerepelt. Hihetetlen
gyorsasággal, egy időben visszafelé pergő film változatos, számtalan sok
történést tartalmazó összeállításai peregtek. Amikor véget ért, további más
életformák és létformák életeiből álló film pergett, szintén nagyon nagy
sebességgel.
Például nyolckarú lila csúszómászó egyike, akik az
Univerzum legintelligensebb létformái közé tartoztak, ismerték a csillagközi
teleportálást is, de nagyon hosszú életük sokszor őrületbe ment át, nem bírván
elviselni a Direktoréval majdnem megegyező tudást.
Vagy éppen egy réti sas, aki egy folyó mellett
fészkelt és halakon élt mindaddig, amíg a bolygón lakó, magát intelligensnek
valló létforma életvitelével ellehetetlenítette és megölte.
De volt ott angyali lét is, fáradhatatlan
közvetítőként, rengeteg fontos mellékszerepköröket képviselve a létformák
között.
És még számos, emberi elmével felfoghatatlan,
szerintük nem létező teremtmény élményoázisába nyert betekintést.
Aztán csend lett, mély, sűrű csend. Majd újra a
színes alakzatokat formáló hang szólalt meg.
-Hmm. Csodálatos, nem igaz? Mennyi variáció, mintha
a végtelen lehetőségek halmaza lenne. Szinte azt gondolhatnánk, hogy az oázisok
végtelen számúak, és bármelyikbe is kerüljünk, mindenképpen csodálatos
élményben lesz részünk. Nos, végül is ez így is van, megítélés kérdése, mi
csodálatos és mi nem az. De hát az nem a mi asztalunk. Nos, sikerült döntened?
-Öööö igen….azaz szeretnék beszélni a Direktorral,
még bizonytalan vagyok, és úgy érzem, Ő tudna igazán segíteni.
-Nagyon sajnálom, de attól tartok, hogy ez
lehetetlen. A Direktor közvetlenül koordinálja az Oázisokat. Bármennyire is
mindenre képes, nem tud itt lenni az összes léleknél a Köztes lét állomáson. És
az az igazság, hogy jobb is így. Így is kedves tőle, hogy szabad választást ad
az Oázisok kiválasztásában. Tényleg bármit választhatsz. Ez azért eléggé nagyvonalú,
és bizalmat sejtet felénk.
-Értem. Akkor egyedül kell meghoznom a döntést a
következő Oázisomról.
-Igen.
Ismét csend. Sötétebb és súlyosabb, mint bármikor
eddig.
-Khm. Nos, akkor döntöttem.
-Nagyszerű. Mondhatod.
-Én akarok lenni a Direktor. Minden Oázisban ott
akarok lenni.
Megint csend és sötét, de ez már könnyed és derűs.
Mintegy szeretettel teli.
-Jó választás, már jónéhány oázisod óta számítottunk
rá, hogy ezt választod. Legyen úgy, ahogy szeretnéd.
A lélek abban a pillanatban Direktorrá változik,
minden létező és nem létező rendezőjévé, de erre már nem emlékszik többé, csak
egyszerűen ott van mindenhol, mindenkor, és nincs ott sehol és semmikor.
