Rady-Novák Eszter

Eperke és az alkohol

 

Jó estének néz elébe, a whiskey már a poharába csurog,

Majd le a torkán, és zsibbaszt egy szomorú bogot.

Az kibomlik, elpárolog, a szégyen belőle messzire zakatol,

Érdeklődően néz körül, mint aki először mereng tavaszról.

Kinézett egy mérnököt, mit se tudva róla, a nyüzsgő bárban,

S elképzelte magukat a romantikus Rómában vagy sítúrán Svájcban.

Az rá se nézett, ki sem derült hát, hogy mérnök,

Így szakított vele mielőtt jobban bepörgött.

Tovább vizslatta a gerinceseket a bárban,

Rendelt még egy whiskey-t aranyló magányban.

Cigarettatárcáját magához vette, imádott mindent, ami antik, azaz régi,

Bár nem volt kényelmes, ahogy zsebórája a másik combját vési.

Bűnhődésnek elég volt ez mára, gondolta magában,

S kiszaladt egy böfögés, lám, nem maradt a szájban.

Vádlott szemmel nézett rá egy rusnya pasas, s az ő hozzá szép neje,

Pont jókor született meg a cigarettaszünet ideje.

A dohányzók között is megtetszett egy izmos, helyes férfi,

Bár nem ártott volna, ha a velúrcipőjét ki tudja kefélni.

Közelebb lépett, képzeletében francia borokat kóstoltak Bordeaux-ban,

Aztán hirtelen a sok üres tányért látta a mosogatóban.

Elfordult, mint kölyök, akit nyalókalopáson kaptak, de az visszadobta a polcra,

S ő is bűntelen arccal tekint az égboltra.

Kirajzolódik a füstből egy újabb pohár whiskey,

Véletlennek nem nevezhető, hogy meg is tudta inni.

Csak volt egy férfi, kivel a pultnál beszélgetni kezdett,

Agya nem volt, de a karja igen edzett.

Sivár volt szegény, s az arca nagyon idegen fajta,

Tán az arab légió, hol szolgált a nagyapja.

És hogy eredmény nélkül ne zárja a napot,

Sörrel borította az eddigi adagot.

Rázta hajnalig a Kék Elefántban,

Voltak partnerek bőven a táncban.

Egy pacákkal hazament, s lett, ami lett

Addigra hősünk már nem férjet keresett.

Íme, a tudatos gondatlanság ékes példája,

Ennyi fért bele a szombat esti lázba.