GLÜCK GYÖRGY                                                        

NYOLC FASÍRT             

                                             

–Egyen csak Sándor. Otthon úgysem eszik ilyet,– búgta kedvesen mosolyogva, a csinos özvegyasszony és a férfi evett. Beállt az este, akadozott a beszélgetés. Eljött a búcsú ideje. Sándor mérnök úr nagy nehezen felállt és kitántorgott az ajtón. Odakint megcsapta a hűvös levegő. Kicsit magához tért és ugyan már nehezen mozgott a nyelve, de beszélni kezdett.

–Drága Rózsika, azt a nyolcadik bazi nagy fasírtot talán már nem kellet volna… pöff… az a hagymás tört krumpli, az uborkával, na és a főt húsok a levesből… a pogácsa és a nőiszeszély vagy mi… hány pohár lehetett az a vörös… nagyon itatta magát… böff… lehet, hogy kicsit sokat ettem, drága Rózsika. – Motyogta Sándor mérnök úr a kertkapuból visszafordulva és a kerítésekbe kapaszkodva hazabotorkált.

Rózsika aggodalmas arccal nézett a tántorgó alak után. Először úgy érezte sikerült megvalósítania azt a régi tételt, hogy a „férfiakat a hasukon keresztül lehet legkönnyebben megfogni,” most elbizonytalanodott.

Sándor az ajtókilincset erősen szorongatva átlépte a szobája küszöbét, behunyt szemmel meglazította a nadrágját, majd vetkőzés közben hirtelen mély álomba zuhant. A zokniját már nem is volt ideje levenni. Lába félig lelógott az ágyról és már horkolt is. Persze ezt ő már nem hallotta.

Azon nagyon csodálkozott, hogy a bírónő felszólította:

–Kérem, a vádlott álljon fel!

–Igen, tisztelt bírónő, de hát most feküdtem le… és ez a randa szőrtelen egyiptomi macska miért dörgölőzik a lábamhoz? Nem is ismerem.

–Vádlott, ne beszéljen mellé. Mit tud a petrai cukrászüzemben eltűnt cukor cumiról?

–Háát… cumi az nem volt kedves bírónő… Az arab légió segítségére viszont szükség volt, hogy rendet tartson a transzjordán törzsek között… és hogy megvédje a nyalókalopáson kapott falusiakat a beduinoktól. – Magyarázta Sándor mérnök úr széles gesztusokkal, miközben alig állt a lábán.

–A véletlennek köszönhetem, hogy sikerült a gondtalanságból elkövetett vacsorát túlélnem. Igentisztelt bírónő, a bűnhődésnek ezt a formáját… egy kicsit túlzásnak tartom… Kérek engedélyt kimenni a mosdóba.

–Először is, a vádlott térdeljen le. Bűnhődni fog. Csak az ecetes uborkának köszönheti, hogy nem vetem oroszlánok elé. Pedig azok nagyon szeretik a jóllakott vacsorát. A gondatlanság nyilvánvaló. A múltkori darált hús romlását a meleg okozta. Nem tette hűtőbe. Ezennel megfosztom a piramis építés feladatától. Kartusát véssék le a falakról! Ezzel az ülést berekesztem… tem… tem…

–Igen, kedves bírónő, már a nyolcadik fasírt… Árnyékban negyven fok volt, de ez mindegy is, mert az egyiptomi koptok még nem ismerték a hőmérőt. A fáraó szőrtelen cukrásza a nyalókát… kiragadta… és széttárt szárnyakkal, huss… és a sötét.

Sándor mérnök úr másnap jó későn ébredt és nehéznek érezte magát. Arra nem is emlékezett, hogy került haza. Kikelt az ágyból. Ahogy volt, kisgatyában, zokniban kiült a teraszra. Szépen sütött a nap. Szerencsére vasárnap volt, nem kellett munkába mennie. Nagyot szippantott a friss levegőből. Elővette ezüst cigarettatárcáját, rágyújtott és nagy élvezettel füstkarikákat eregetett a magasba. Megfogadta, hogy soha többet nem vacsorázik ennyit és ezt Rózsikának is meg fogja mondani.

Teltek a napok és ezt az ígéretet legalább egy hétig sikerült is szigorúan betartania, de a következő hétvégén…

Miután Sándor mérnök úr megígérte, hogy jövő hétvégén ismét szívesen jön és bizonytalan léptekkel távozott, a vonzó özvegy megnyugodott. Eltakarította a vacsora maradványait. Mosogatni kezdett, közben elmosolyodott. Arra gondolt, hogy a régi nagy igazság még mindig jól működik.

2022

GGy